|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pop, Simion T. 1990. november 29.Dr. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár Budapesten magához kérette Simion Popot, Románia budapesti nagykövetét és közölte, hogy a magyar felet megdöbbentette Romulus Neagu külügyi államtitkár durva hangneme, vádaskodása, ugyancsak visszautasította Simion Pop nagykövet kirohanását a magyar köztársasági elnök és miniszterelnök ellen, aki ezzel megsértette a diplomáciai szabályokat. Az elhangzottakra a nagykövet érdemben nem reagált. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./1992. február 27.Febr. 27-én Budapesten Katona Tamás külügyi államtitkár és Simion Pop budapesti román nagykövet kicserélték a Nyitott égbolt-rendszer létrehozásáról szóló, Bukarestben 1991. máj. 11-én aláírt megállapodás megerősítő okiratait. Ezzel hatályba lépett Magyarország és Románia között az európai bizalom- és biztonságerősítő törekvéseihez kapcsolódó megállapodás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 29./1992. február 29.Váratlanul lemondott tisztéről a budapesti román nagykövet, Simion Pop író. Hivatalos indoklás szerint egészségi állapotának megromlása miatt kérte idő előtti felmentését. A Népszava értesülései szerint a háttérben az áll, hogy a nagykövetet sok támadás érte állítólagos magyarbarátságáért. /V. F.: Miért kellett mennie a román nagykövetnek? = Népszava (Budapest), febr. 29./2004. június 11.Megjelent egy négy nyelvű kiadvány Maros megyéről. Több mint 500 város, község és falu leírása szerepel a jó minőségű, térképekkel, fényképekkel bőven teletűzdelt kalauzban. A kiadvány 1500 példányban jelent meg. Pop T. Simion, a helyi 24 Ore Muresene napilap főszerkesztője, és Pop Ágnes a szerzőpáros. A kötet hemzseg a magyartalan mondatoktól, a helyesírási hibáktól és a tévesen fordított szövegektől. /a Teleki Téka neve a könyvben: teleki Könyvtár, a Toldalagi-ház: Toldalgi gáz stb./ Kocsis Francisk elmondta, hogy ő csak a nyers fordítást készítette. Nem árulta el, hogy milyen végzettséggel rendelkezik, csak annyit, hogy újságíró és a marosvásárhelyi Vatra irodalmi folyóirat munkatársa. /(Máthé Éva): Díszes kiadvány Maros megyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./2005. november 9.Megjelent A Maros megyei polgármesterek könyve /Romghid Kiadó/ című kiadvány, amely román és magyar nyelven tartalmazza a városok, községek rövid monográfiáját, adatokat a lakosság számáról, összetételéről nemzetiségi, vallási megoszlás szerint, felsorolja a főbb turisztikai látványosságokat, a polgármesterrel való beszélgetés révén pedig betekintést nyújt a település életébe. A szerzők, Pop Ágnes és Simion T. Pop a teljességre törekedve egészítették ki a könyvet tényekkel, monográfiai adatokkal. A megye százkét közigazgatási egységéről találhatók részletes információk a könyvben. /(a.): Polgármesterek könyve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./2006. november 1.Megjelent Romghid Kiadó új, négynyelvű /román, magyar, német,angol/ kiadványa Maros megyéről. A szép kiadvány Simion T. Pop munkája. Tordai Ede és Simion T. Pop felvételei művészfotók. /Kuti Márta: Névjegy – képekben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./2015. október 15.Igazat vagy semmitA Ceaușescu-kor ideologikus oktatásában a magyar irodalom hangsúlyos költői Petőfi, Ady és József Attila voltak. Tény és való, költészeti szempontból mindhármuk jelentősége vitathatatlan, Petőfié is, akit egyes „irodalmárok” szeretnek lekicsinyelni művészi szempontból. Politikailag sokan detronizálnák őket, s van, akit kell is, hiszen politikai öröksége egyértelműen negatív. Ez Ady, akiről Raffay Ernő írt dokumentált monográfiákat, fehéren-feketén igazolva, hogy a költőóriás a történelmi Magyarország sírásóinak, a szabadkőműveseknek volt a bábja. Hasonló bátor elemzésre vállalkozott a minap elhunyt Göncz Árpád vonatkozásában Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője. Mint maga is kiemelte, bármilyen erősen tartja magát a szóbeszéd az elhunytnak a kommunista állambiztonsági szervekkel való együttműködéséről, csak a tényekre hagyatkozott, az elnök alkotmánysértésére, a taxisblokád idején tanúsított gyászos magatartására, a nemzetárulással felérő „La Stampa”-interjúra, s arra, hogy az elnök mindvégig pártjának, az SZDSZ-nek az embere maradt. Hadd tegyem mindezekhez hozzá, hogy volt szerencsém kéziratban olvasni Simion Popnak, a kilencvenes évtized első éveiben Budapesten szolgálatot teljesítő román nagykövetnek a visszaemlékezéseit (a kérdés az volt, javasolnám-e egy magyar kiadónak, hogy jelentesse meg a könyv magyar fordítását; nem javasoltam). Nem véletlen, hogy a történelmi és politikai kérdésekben erős magyarellenes elfogultságú román diplomata kedvenc figurája a magyar politikában Göncz Árpád volt. Az is kevéssé ismert, hogy amikor Göncz elnökként, a kilencvenes évek legelején az RMDSZ delegációját fogadta, arról anekdotázott kedélyesen, hogy Vaclav Havellel azt beszélték, milyen nagy szerencséje Magyarországnak Trianon, mert nincsenek kisebbségei. A Magyarok Világszövetségének küldötteit meg azzal örvendeztette meg pár évvel később, hogy nem szereti a ság, -ség jellegű szavakat (értsd: „magyarság”) mert ez olyan általánosító. Egy szó, mint száz, Bencsiknek igaza van: „halottról igazat vagy semmit”, az igazság pedig az, hogy a kedélyesség, a nagypapás imázs mögött egy kőkemény SZDSZ-es, egy nemzetellenes kommandónak elkötelezett pártember rejtőzött. Borbély Zsolt Attila Székely Hírmondó (Kézdivásárhely lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
